Egy térség két világ határán: a Balkán

Kevés olyan összetett, megosztott és színes vidék van a világon, mint a Balkán. Nem véletlenül nevezik úgy is, mint “Európa puskaporos hordója”, hiszen a múltban és a jelenben is sok olyan történelmi esemény fordult (és fordul) elő, mely szikrát csiholt a robbanáshoz. Ahol ennyiféle népcsoport, kultúra, vallás és politikai irányzat van ilyen kis helyre zsúfolva, ott gyakorlatilag borítékolható a feszültség. Ez persze érthető, hiszen egészen az ókor óta ez a terület egyfajta ütközőzóna a kontinentális Európa és a Közel-Kelet között. Hódítók jöttek-mentek, háborúk és forradalmak robbantak ki, vallások domináltak és oszlottak meg, szóval meglehetősen viharos a Balkán története. És pontosan ezek miatt lehet annyira érdekes is!

A Balán volt többek között olyan kultúrák bölcsője is, mint az ókori Hellász, a miószi-civilizáció, vagy éppen a mükénéi-kultúra. Innen indult hódító útjára Nagy Sándor, itt alakult meg a kelet-római birodalom, más néven Bizánc, valamint Konstantinápoly bevételét követően itt rendezte be központját az ottomán birodalom is. De egyházi fronton se volt éppen békés e terület, a nagy egyházszakadás után a balkáni népek az ortodox kereszténységet vették fel, és a már emlegetett Konstantinápoly (ma Isztambul) volt egy évezreden át a keleti kereszténység fellegvára. Magyarország is ezért volt sokszor nehéz helyzetben, hiszen a törökök sokkal könnyebben indulhattak Európa ellen, miután megvetették itt a lábukat, a késői magyar középkor másról sem szólt, mint a velük való háborúskodásról. De ha hozzánk időben közelebbi eseményeket nézünk, akkor sem igen lelünk hosszabb nyugalmas időszakokat, hiszen elég csak arra gondolnunk, hogy itt robbant ki az első világháború, és a délszláv háború után maradt sebek is elég frissek még ahhoz, hogy kellően sajogjanak.

Etnikailag is meglehetősen tagolt terület a Balkán, élnek itt újlatinok (románok), szlávok (bolgárok, szerbek, horvátok, bosnyákok, macedónok), valamint igen nagy számban törökök és albánok. Számos vallás is osztozik a félszigeten, úgy mint az ortodox és katolikus kereszténység, az iszlám, de nem elhanyagolható kisebbséget jelentenek még a zsidók is. Így egyre jobban érthetővé válik az a bizonyos “puskaporos hordó” elnevezés, hiszen ahol ennyiféle nép kényszerül az egymás mellett élésre, ott akár egy apró szikra is elég a közhangulat berobbanásához. Boszniában például előfordulnak olyan települések, falvak, melyeket a főutca választ ketté, és az egyik oldal muzulmán, míg a másik keresztény. Mi itt, Magyarországon el se nagyon tudjuk képzelni ezt a megosztottságot, pedig egyáltalán nem található messze tőlünk! Elég 6 órán utazni autóval dél felé, és máris mintha egy teljesen másik világban találnánk magunkat.

Sajnos a Balkán pontosan az ott található állapotok miatt egyfajta pejoratív értelmet is nyert magának; valószínűleg mind hallottuk már, hogyha valami nagyon kaotikus, átláthatatlan, rendezetlen, akkor a “balkáni” jelzővel illetik. Pedig elképesztő mennyiségű építészeti, népművészeti és történelmi emléket rejtenek ezek az országok, és aki vállalkozó szellemű, az minden gond nélkül felfedezheti magának. Aki járt már valamelyik balkáni országban, az tudhatja, hogy az ott élők valójában nagyon kedves, vendégszerető emberek, csak éppen a kulturális különbségek és a viharos történelem miatt sok előítélet alakult ki velük szemben. De higgyétek el, bőven van itt látni- és felfedezni való! És még ha nem is egy annyira preferált üdülőterület, mint mondjuk Olaszország vagy Spanyolország, azért el lehet kóborolni a Balkánon is pár napot-hetet!